Felicity Morgan nem pontosan az, akit az elfek megjövendölt megmentőjeként elképzelünk. Még csak tizennyolc éves, fogszabályozót visel, a divatos ruhák nem az ő világa, és mindig úgy fest, mint aki nem aludt eleget. Fay mégis különleges sorsra rendeltetett. Egy nap új tanuló érkezik Felicity iskolájába, aki messze a leghelyesebb srác Londonban. Ő Leander FitzMor. Vonzó megjelenésével, kedvességével és megnyerő személyiségével mindenkit az ujja közé csavar. Felicity távol marad a fiút ostromló lányok csapatától, de Leandert mégsem tudja kizárni az életéből. Mert bár az iskola legnépszerűbb diákjai sorban állnak Lee barátságáért, a fiú mégis folyton Felicity társaságát keresi. Ahogy telik az idő, Fay egyre több furcsaságot tapasztal, és úgy tűnik, hogy Lee is titkol valamit. A lány egyre biztosabb benne, hogy valami nem stimmel, de erről csak akkor bizonyosodik meg, mikor Leevel váratlanul visszautaznak az időben..
Olvasói véleményem:
Micsoda borító *-* Egyszerű, mégis nagyszerű. A maga egyszerűségében pompázik. Szinte vonzza az emberek tekintetét. Engem szabályosan magával ragadott, amikor megláttam. A pillangó, a régi óra, meseszépek. Az arany betűk pedig szépen illenek a sötét háttérhez.
Mi a helyzet a könyvvel? Érdekes, az egyszer biztos. Bevallom őszintén, nem erre számítottam. Azt gondoltam, amikor a fülszöveget elolvastam, hogy kapunk egy kis mesevilágot, egy szerelmi szálat, egy kis kalandot és mindenki boldogan él, amíg meg nem hal. Deee nem így lett, nem ám bizony. Adott egy fiú és egy lány, de hol a szerelem? Hol a vonzalom? Őszintén szólva, szerencsére nem csöpögött tőle a történet, amiért külön hálás vagyok az írónőnek. Ezekből tehát hiány van, de vannak benne nagyon is érdekes dolgok: időutazás, elfek, titkok, nimfák, kalandok. Ennyi számomra bőven elég is volt, hogy azt mondhassam, tetszett a könyv. Azonban sajnos nem csak pozitív véleményem van. Amit nagyon hiányoltam benne, az az időutazás volt. Igen, akad benne néhány kaland, de könyörgöm, olyan jó lett volna kicsit "szétnézni" a sötét középkorban például. Kevés volt benne a múlt, számomra nagyon kevés. Kicsit kezdett már unalmassá válni a középiskola, vártam a kalandot, a múlt felfedezését. Sajnos majdnem a végén tette érdekessé az írónő a történetet, akkor kezdődött végre az utazás vissza a múltba. Ezen kívül semmit bajom nem volt vele.
Felicity Morgan, azaz Fay, nagyon a szívemhez nőtt. Jópofa karakter, vicces, kedves, okos és kicsit nagyszájú. Van rajta némi túlsúly, de pont ezért tetszett meg, nem lehet mindenki nádszál vékony. Szeretem ezeket a női szereplőket, akik nem a külsejükkel adják el magukat. Sajnáltam a karakterét, amikor kiderült, milyen sorsa van édesanyja mellet, azonban szerencsére az esze a helyén van és ki szeretne törni abból az életből, amelyben édesanyja él. Édesanyja a saját kocsmáját vezeti, ebben kéri iskolai feladatai mellett a lánya segítségét, ami Faynek egyrészt megalázó, másrészt nehéz és fárasztó. Szerencsére felbukkan a dögös és humoros Leander FitzMor, becenevén Lee, az iskolában, aki fenekestül forgatja fel a lány hétköznapi életét.
Sajnáltam, hogy sok ideig nem történt szinte semmi. Olvastam, olvastam, felbukkant a többi szereplő is, aztán csak sodródunk. Semmi különös nem történik, Fay megismerkedik ezzel-azzal, Lee-vel egyre több időt tölt és kezdi megkedvelni. Nekem kicsit unalmas volt a könyv fele. Hiányoltam a vad kalandokat, vártam a cselekményt, de sokáig kellett várnom rá. A végére viszont egy nagyon jó kis történet kerekedett belőle. Nem tudok túl sok mindent írni, a trilógia első kötete. Egye-fene alapon elnézem, hogy kevés benne a kaland és az utazás :)
A végéről nem írok, nagyon felkeltette az érdeklődésemet a további két kötet iránt. Remélem hamarosan elolvashatom a következő részt. Összességében tetszett, de remélem a második és harmadik részben több lesz az izgalom és az időutazás.
Kiadó: Maxim
Oldalak száma: 368
Kiadás éve: 2015
Fordította: Hajdúné Vörös Eszter
Eredeti cím: Das geheime Vermächtnis des Pan
